42 év után újra együtt
a Gulnerben
Kedves Kerekes Elek igazgató úr!
Ezennel szeretném
megköszönni a lehetőséget, hogy igénybe vehettük az iskolát a találkozó idejére.
Azt hiszem mindannyiunk számára életreszóló emlék marad ez a nap. Hihetetlen
élmény volt 42 év után találkozni egymással, szavakba nem lehet önteni az
érzést, melyet mindannyian átéltünk.
Ezúton kívánunk az iskola 80. születésnapja alkalmából sok sikert a
rendezvényekhez, hétköznapi munkátokhoz pedig minden jót.
Mrázné Hegyi Éva
Mészáros Károly köszöntője:
Tisztelt vendégek, egykori tanáraink, volt osztálytársaim!
Szeretettel és tisztelettel köszöntök minden kedves vendéget ezen az osztálytalálkozón. Hegyi Évi engem kért fel írjak pár sort az osztálytalálkozó alkalmából. Nem volt könnyű. Ez nem egy szokványos osztálytalálkozó. 42 év után találkozunk újra. Néhány hónappal ezelőtt még el sem tudtam volna képzelni, hogy ma itt szólhatok a jelenlévőkhöz.
Igazságtalanok lennénk, ha a találkozó előkészítésének gondos, aprólékos munkáját nem említenénk meg. Külön köszönet ezért Hegyi Évinek és mind- azoknak, akik ebben részt vettek.
A felkérés után elgondolkoztam, hogy kezdjek hozzá. Ekkor jött az ötlet nézzem meg az iskola honlapját. Arra rákattintva és azt nézegetve döbbentem meg mennyit változott a világ 42 év alatt. Az alma mater falai között annak idején ki álmodhatott olyanokról, mint az iskola múltját bemutató Sajtótükör, vagy az elmúlt évek eseményeit felelevenítő Évforduló képekben.
Itt, az iskola honlapján találtam rá egy felhívásra, mely az iskola 80. tanévéhez kapcsolódik. Így a 80. évfordulóhoz viszonyítva ez a 42 év nem is tűnik olyan hosszú időnek. De nekünk mégis hosszú volt.
Ahogy közeledett március 8. nőtt az izgalom. Vajon eljön mindenki? Külföldről is érkeznek közénk volt osztálytársak? Vajon kit fogok felismerni? És még lehetne sorolni a felmerülő kérdéseket.
Előkerestem az osztályképet, ez áll rajta: „1966. 8. A.”. Nem ma volt. Tanárainkon kívül 15 lány és 20 fiú tekint ránk. Teli tervekkel, reményekkel.
Újabb kérdések merülnek fel. Kinek, hogy váltak valóra álmai, tervei, reményei? Kinek mit hozott a sors? Reméljük ezek közül most pár kérdésre fény derül.
Sajnos vannak ezen a képen olyanok is, akik ma már nem lehetnek itt közöttünk. Tanáraink közül már csak öten élnek. Emlékezzünk meg Róluk, az itt levőknek helyettük is mondjunk köszönetet. Hálásak vagyunk azért, hogy elindítottak egy olyan úton, ami ugyan nem volt könnyű, de sok szépet, sok-sok boldogságot hozott. Köszönjük.
Körbe sétálva a megújult iskolánkat különös érzés szállta meg az embert. Hány gyerek tanulta itt a betűvetés mesterségét az iskola padjaiban az elmúlt 42 év alatt? Milyen sikereket, olykor kudarcokat, gyermek könnyeket láthattak az iskola öreg falai? Hisz ők is hasonlókat élhettek át, mint mi. Ma is sokan vallják büszkén: én a Gulnerbe, vagy az Engelsbe jártam.
A találkozóra érkezve láthattuk nagyot változott az iskola környezete, új lakótelepek épültek, megváltozott a Szarvas csárda tér környéke, az Üllői út és a Gulner utca sarkán álló iskolánk. De változhatott sok minden, azért el kell mondani: jó dolog volt itt tanulni.
Ez a mostani osztálytalálkozó jó lehetőséget ad ebben a rohanó világban egy kis feltöltődésre, kikapcsolódásra és egy kis kötetlen beszélgetésre. Az elmúlt 42 év után egymás sorsának megismerésére a találkozás önfeledt örömére.
Ezen a tavasz felé hajló, ám borús napon felmerül bennünk: lesz-e folytatás? Ugye nem kell újra 42 évet várni? Valami megmozdult, elindult. Akik most itt vannak velünk, ezt megerősíthetik. Tehát újra találkozunk?
Végül egy idézet. Vörösmarty szavai kívánkoznak ide, amit szintén az iskola honlapján találtam és úgy gondolom, nem kell megmagyarázni:
„A múltat tiszteld a jelenben, s tartsd a jövőnek.”
Mészáros Károly
