Az 1998-as 8. b osztály találkozójáról

2008. június 14-én szombaton délután találkoztunk iskolánk könyvtárában a tíz esztendővel ezelőtt ballagott b osztály diákjaival.
Nagy örömünkre az osztály több mint fele el tudott jönni a találkozóra. A fiatalokat osztályfőnökük Elek bácsi köszöntötte. Eljött a találkozóra tanító nénijük Marosi Marika néni, magyar tanáruk Pór Magdi néni, Rakó Éva néni (földrajz-biológia) és Zsolt bácsi (történelem-számítástechnika). Rajztanáruk Jutka néni kedves meglepetéssel készült: tíz esztendő elteltével visszaadta a fiataloknak azokat a műalkotásokat, melyekkel annyi dicsőséget szereztek tanáruknak és az iskolának a különböző fővárosi és országos pályázatokon.
Az iskolában tett körséta végén az informatika teremben projektoros bemutatón mutatták meg az ifjak a magukkal hozott emlékeket, illetve számoltak be az eltelt időben velük történtekről.
Nagy örömünkre szolgált, hogy a megjelentek szorgalmasan folytatták tanulmányaikat, s ma sikeres diplomás - vagy annak küszöbén álló - fiatalként kezdik felnőtt életüket.
Az iskolai találkozó végeztével Zila Kriszta vezetésével átvonult a csapat a Zila Kávéházba megünnepelni a találkozást.
Köszönjük Nektek, hogy felidézhettük az együtt töltött szép évek emlékeit!

Az 1990-1998-as b osztály:

Szubjektív:

Vajda Zsolt:

Én személy szerint nagyon jól éreztem magam, gondolom ezzel nem vagyok egyedül. Jó volt látni a régi osztálytársakat és persze tanárainkat, sok mindent megtudhattunk egymásról, mert hát 10 év az 10 év, és annyi idő alatt rengeteg dolog történt velünk! Sajnálom, hogy nem tudtam sokáig maradni és a később érkezőkkel találkozni, de remélem, hogy a következő találkozóra még többen eljönnek!

Bognár Ilona Zelma:

Én nagyon vártam a találkozót, sajnáltam, hogy nem voltunk sokan! De lehet, hogy így még családiasabb volt a hangulat, bár egyébként sem voltunk olyan sokan az osztályban. Azért hiányoztak a többiek!!! Velük mi lehet? Ki tudja?
Tetszik a suli, ahogy most kinéz, de azért hiányzik a régi hangulat, az a kép, amit az emlékekben látok. Szép a tornaterem is, de azért jó volt mindig átmenni a sporiba. Annak is megvolt a hangulata. Nagyon rég volt már, de nagyon elevenen élnek bennem emlékek, amiket soha nem fogok elfelejteni.
Kicsit félénken mentem be a régi suliba, nem tudtam milyenek lesznek a többiek. Kicsit izgult szerintem mindenki. Aztán belejöttünk a beszélgetésbe, és nagyon jól éreztem magam! Úgy éreztem, mintha valami régi baráti társaság jött volna össze, elmeséltük egymásnak nem egyszerű életünket. Szerintem ha ennyi idő után így tudunk beszélgetni, az nagyon jó, jelent valamit. Talán azt, hogy az az együtt töltött idő, az a több, kevesebb 8 év mégiscsak nagyon sokat számított. Akkor még lehet nem tudtuk értékelni, de most én nagyon megbecsülöm, hogy ilyen kedves emberekkel nőhettem fel. Köszönöm mindenkinek!! Remélem nemsokára, és nem 5 év múlva találkozunk!

vissza az életképekhez        vissza az aktualitásokhoz

vissza az osztálytalálkozókhoz