ELBALLAGTAK NYOLCADIKOSAINK

2009. június 12-én tartottuk ballagási ünnepségünket.

A Peringer Mónika néni által rendezett és betanított
ballagói műsorban a hagyományos mellett kedves
és meglepetést jelentő műsorszámok is szerepeltek.

Nyolcadikosaink jelképpé vált dalukkal búcsúztak iskolánktól:
"Kell még egy szó...".

A búcsúbeszédek sorában igazgató úr is összefoglalta az elmúlt évek örömeit és tanulságait:

Kedves vendégeink, ballagó nyolcadikosok!

A ballagási ünnepélyen őszinte tisztelettel köszöntöm minden kedves vendégünket.

Külön tisztelettel köszöntöm a nyolcadikosokat, akik ma utoljára vannak így együtt iskolánkban, és sajnos biztonsággal állíthatom, nagy szerencse kell ahhoz, hogy bármikor a jövőben mindannyian együtt lehessetek.

Vártátok ezt a napot – ez természetes. Most mégis, ha végig nézek rajtatok, az öröm mellett egy-egy aggódó pillantást is látok.

Igen, életetek eddigi leghosszabb korszaka zárult le a mai napon, s ez az általános iskola nyolc éve, amire sokan talán legyintetek, hiszen alig vártátok, hogy túl legyetek rajta.

Higgyétek el, mégis meghatározó mindaz, amit ebben az időszakban itt, vagy részben más iskolában kaptatok. Általában minderre évek múltán döbbentek rá, amikor a középiskolai évekkel össze tudjátok hasonlítani az itteni élményeket, illetve még később, felnőtt korotokban, amikor az időbeni távolság is elég bölccsé tesz titeket ahhoz, hogy át tudjátok érezni az általános iskola fontosságát.

Persze egy-két magától értetődően ide köthető esemény – az írni-olvasni-számolni tanulás – fontosságát már most is felismertétek, de ennél sokkal többről is szó van. Megtanulni kapcsolatokat teremteni, alkalmazkodni társaitokhoz, pedagógusokhoz, felnőttekhez nem könnyű az úgynevezett felnőtt életben sem, de azt biztosan tapasztaltátok, hogy bizony több-kevesebb problémát jelent ennek tanulása is.

Ady Endre szavait idézve:
„Az élet már adott sokat,
Bódítót, furcsát és keservest,
De még valamit tartogat.”

Az, hogy kinek mit tartogat, leginkább rajtatok múlik. Azt nem mondhatom, hogy kizárólag tőletek függ. Henrik Ibsen norvég drámaíró szabadon felhasznált gondolata alapján: „Gyönyörű, ha valaki célt lát maga előtt, s azt meg is valósítja tűzön, vízen át.” Arra persze oda kell figyelni, hogy mi ez a cél, s a tűzön-vízen át történő megvalósítás sem valósulhat meg más emberek alapvető jogainak megsértésével.

Az iskolában eddig eltöltött nyolc év alatt lehetőségek sorát kaptátok. Lehetőséget a tanulásra, személyiségetek kibontakoztatására.

Hogyan éltetek ezekkel a lehetőségekkel? Ki így, ki úgy.

Mire lesz mindez elég? Erre sem lehet egyértelmű választ adni.

A választott középiskolában tovább tudtok építkezni, hiszen most csak egy első korszak zárult le – a neheze, higgyétek el, most következik.

A beiskolázási eredmények szerint a ballagók közül 13-an (az osztály 45%-a) gimnáziumban, 15-en (52%-uk) szakközépiskolában, 1 tanuló szakiskolában folytatja tanulmányait. Összességében a búcsúzók 97%-a érettségit adó középiskolába jelentkezett, és került be.

Abban most csak reménykedhetünk, de őszintén mondom, reménykedünk, hogy kikerülő tanítványaink megállják helyüket, s talán ezt csak a ballagók értik: nem kell az utolsó matematika órán javító dolgozatot írniuk. Persze ilyen javítóra mindig szívesen vállalkoznának!

Néhány tanulóról sajnos el kell mondanom: a képességeinek nem mindig megfelelő eredményt értek el. Remélem nem élnek vissza tanáraik jóindulatával, s jövőre folyamatos munkával igazolják a kollégák jóindulatát.

A tanév alatt sok megérdemelt elismerésben részesültetek. Talán Ti sem hiszitek, de 36 osztályfőnöki és 53 igazgatói dicséretet kaptatok. Őrizzétek meg a közösségért végzett munka örömét, s kívánom, hogy a következő években is legalább ennyi elismerésben legyen részetek.

Kedves Szülők!

Gyermekeikkel együtt többségük szintén búcsúzik iskolánktól. Köszönöm Önöknek gyermekeik nevében is, hogy mellettük voltak örömükben, sikereikben, de segítettek túllépni kudarcaikon is. A sikerek átélése mellett szükség van kudarcokra is, melyeket sokkal könnyebb elviselni, megoldani a támogató családi háttér biztonságában. Erre a háttérre a jövőben legalább ekkora, ha nem nagyobb szükség lesz, még akkor is, ha ezt az ifjak nehezen veszik tudomásul.

Kérem Önöket, hogy ne engedjék el hirtelen gyermekeiket, kísérjék továbbra is figyelemmel haladásukat, fejlődésüket, gondjaikat.

Köszönöm Önöknek kollégáim nevében, hogy az osztályközösségben támogatták a programok megvalósítását, az iskolai közösségben véleménynyilvánításaikkal segítették munkánkat. Szükségünk volt ezekre a véleményekre ahhoz, hogy munkánkat minél jobb eredménnyel, az elvárásokhoz igazodva, de pedagógiai hitvallásunkat megőrizve végezhessük.

Kedves Nevelők!

Akik az elmúlt években szerepet vállaltatok a most ballagók nevelésében, oktatásában.

Az osztályozó értekezlet után a tanulók búcsút vettek tőletek, megköszönték munkátokat. Most én is szeretném ezt tenni azzal a hittel, hogy nem éltetek, nem éltünk hiába. Remélem, hogy több-kevesebb olyan nyomot hagytunk, melyhez a gyermekek igazodhatnak. Nem feltétlen azért, hogy hálásak legyenek, de azért évek múlva az sem esne rosszul. Úgy emlékezünk erre a ballagó osztályra, hogy nyolcadikos korukra sok rendezvényen eredményesen képviselték iskolánkat, a körülöttük zajló viharok elcsendesedtek, s, ha tanulmányaikban jobb eredmények is születhettek volna, de többségük elérte azt, amit képességei lehetővé tettek.

Kedves itt maradó tanulók!

Őrizzétek meg a ballagókkal kapcsolatban a közösen átélt kellemes percek hangulatát, és figyeljetek arra, hogy azokat a hibákat ne kövessétek el, ami nektek rosszul esett. Nevetekben is mondhatom: rendezvényeinken, programjainkon szeretettel várjuk a búcsúzókat. Osszátok meg tanulótársaitokkal, volt nevelőitekkel további sikereiteket, eredményeiteket.

Kedves Vendégeink!

Végezetül kellemes kötelességemnek kell eleget tennem, amikor hagyományainknak megfelelően átnyújtom a Gulner Iskola Plakettjét.

A plakettet a nevelőtestület adományozza azoknak a ballagó diákoknak, akik kiemelkedő tanulmányi munkájuk mellett a közösségért is sokat tettek – versenyeken vetélkedőkön, műsorokon vettek részt, illetve sokat vállaltak a Gulner Diák Szövetség tevékenységében.

Ebben az évben kiemelkedő közösségi tevékenységéért
és tanulmányi munkájáért Gulner Emlékplakettet kap: György Viktória.

A ballagó nyolcadikosoktól Ákos néhány sorával búcsúzom, mely az iskolában,
a világban betöltött szerepünket is összefoglalja. Jó kívánságul őrizzétek meg:

"Azért vagy itt, hogy mindent láss,
Hogy értsd a szót, olvasd az írást,
Azért vagy itt, hogy mindent megtanulj,
Hogy az égbe szállj, nehogy a porba hullj."

Kerekes Elek igazgató

 vissza az életképekhez                vissza a navigáláshoz