Székelyföldön jártunk

2009. július 29-én, reggel indultunk az erdélyi utunkra.
A határ utáni első megállónk a nagyváradi székesegyház volt, melynek múzeumában található I. László király Hermája. A püspöki palotát 1752-1780 között építették barokk stílusban. A palota 100 szobás, 365 ablaka van, közöttük vakablakok is találhatók. A székesegyház orgonáját Mária Terézia adományozta. Dísztermében fogadták 1771-ben az uralkodónőt.
 

A következő megállónk Királyhágó volt. Nagyvárad és Kolozsvár között 582 m-es magasságban helyezkedik el a Sebes-Körös völgye fölött. A történelmi Erdély nyugati kapuja.

Csucsán található a Boncza-kastély. Ady Endre feleségével, Csinszkával tartózkodott itt az I. világháború alatt. Ma Ady emlékszoba van itt.
Bánfihunyadon látogattuk meg a református templomot, azután pedig Kolozsváron tartottunk szünetet, ahol sajnos nem tudtuk közelebbről megnézni Hunyadi Mátyás lovas szobrát, mert az állandóan felújítás alatt áll, azonban a mellette lévő Szent Mihály templomba már be tudtunk menni. Mielőtt tovább indultunk volna, előtte még meglátogattuk Mátyás szülőházát is. Az első éjszakát Magyarfenesen töltöttük, családoknál elszállásolva.

A családoktól kapott reggeli után összegyűltünk a busznál, majd tovább indultunk a tordai sóbánya felé, ahol az idegenvezetőnk sok érdekes dologgal megismertetett meg minket. A tordai sóréteg 45 km²-en terül el, vastagsága átlagosan 250 m.  A készlet kb. 38.750 millió tonna.
Római kori kitermelés nyomaira is bukkantak.  A legkorábbi ismert dokumentum 1075-ből való. Innen már a végleges szállásunk felé haladtunk, azonban még a Békás-szoros, és a Gyilkos-tó felé tettünk kitérőt.

Csíkcsomortánra este érkeztünk meg. Itt finom kürtőskaláccsal fogadtak bennünket.

31-én, pénteken Gyimesbükköt látogattuk meg, előtte viszont megálltunk a Fügés-tetőn és Pongrác-tetőn.  Az 1000 éves határnál meglátogattuk a Csíkszereda-Gyimesbükk vasútvonal 30-as őrházát. Itt Bilibók Ágoston, a kis múzeum létrehozója bemutatta a vasútvonal történetét és az őrház felújítását. 2008. május 11-én avatták fel.
A Rákóczi várat mindenki megmászta, nagyon szép kilátás nyílt a tetejéről. Nem Rákóczi építette, hanem Bethlen Gábor az 1626-os évben, de már csak a romjai láthatók.  Néprajzi gyűjtemény van még Gyimesbükkön, amelyet egy nyugdíjas tanítónő gyűjtött össze és mutat be.

Augusztus 1-jén végre a Madarasi-Hargitát (1801m) vettük célba. A hegy lábától, egy pisztrángostól indultuk traktor vontatású pótkocsin. Az út nagyon szép erdős részeken vezetett, bár annál inkább rázós volt. (Visszafelé sokkal jobban rázott!) A menedékháztól még 2 km–t gyalog tettünk a csúcsig, ahol az egyik kopjafára kitűztünk egy nemzeti színű szalagot, melyre felírtuk, hogy mely településekről jöttünk. (Gyál, Gyöngyös, Budapest.) Visszafelé sajnos elkapott az eső bennünket, egy kicsit eláztunk, de a pisztrángos tónál kapott sült hal megvigasztalt minket, ugyanis nagyon-nagyon finom volt.

2-án vasárnap a környéket néztük meg. Csíkcsicsón született Tamási Áron által megörökített Ábel. Madéfalván megkoszorúztunk az 1764 január 7-én lemészárolt 200 székely emlékére állított  szobrot. 1762-64 között az osztrák  katonaság erőszakkal próbálta beszervezni a székelyeket a határőrezredbe. Az összegyűlt tiltakozókat itt mészárolták le.

Csíkrákoson egy vártemplomot néztünk meg. A templom a 14. Században épült egy 13. századi templom maradványaira. Nevezetessége, hogy a torony oldalát négyzetekbe festett emberekkel, állatokkal díszítették.  Ezt követően a csíksomlyói  kegytemplomot néztük meg. A legismertebb zarándokhely a Kárpát-medencében. Az első hiteles adatok 1448-ból maradtak. Hunyadi János alapította a marosszentimrei győzelemért hálából. Értékes emléke a 16. Századi reneszánsz csodatevő Mária-szobor, amely fából készült 227 cm magas.

A kis-Somlyó hegyet is megmásztuk. Itt állnak az 1456-os nándorfehérvári győzelem emlékére alapított Salvator-kápolna, az 1750-73 között épült Szent Antal-kápolna és az ismeretlen idejű Szenvedő Jézus-kápolna. Itt remete is lakik, sajnos nem találkozhattunk vele.

Ezt követően Csíkszeredán – Hargita megye központjában – meglátogattuk a Mikó-várat. A négy sarokbástyás várat Mikó Ferenc Csík-Gyergyó és Kászonszék kapitánya 1611-re építette. Újra építették 1716-ban, volt az I. Székely Gyalogezred főhadiszállása, ma székely múzeum és könyvtár, rendezvényeket is tartanak itt.
Augusztus 3-án lovaskocsiztunk Csikcsomortán környékén. Négy lovas szekéren kucorogva kimentünk a falu melletti hegyoldalba. A monda szerint Ali basa 1661. szeptember 14.-én a tatár rabságból hazatért Apafi Mihályt választatta meg fejedelemnek. A török felhívta a székelyeket Apafi hűségére. A gyergyóiak Lázár István, a csíkiek Petki István, a háromszékiek Béldi Pál igazgatására nem ismerték el Apafit fejedelemnek. Ezért Ali basa Ismail basát küldte Csík ellen. A támadás idején a környéken meghúzták a harangokat, és a somlyói ferences templomba menekültek, amelyet akkor 3-4 m magas fal vett körül, de nagy védelmet nem nyújtott, mert a korábbi tatár betörések megrongálták. Ismail tatárjai könnyen betörtek e templomba, az ide menekült népet kardélre hányták, a templomot felgyújtották. Aki tehette, menekült. Somlyai Miklós házfőnök is szekéren menekítette a templom értékeit: kelyheket, miseruhákat, a nemes asszonyok adományait. Csomortán felé, az Aracs-patak völgyébe tartott. A tatárok viszont utolérték, a házfőnököt kíséretével együtt megölték. A helyet, ahol ez az esemény történt, Paparatásnak nevezik. A csomortániak 1885-ben egy kőemléket állítottak ide.  Itt telepedtünk le és szalonnát sütöttünk, közben felfedeztük a környéket. Meglátogatott bennünket a falu tehéncsordája is. A tehenekről lehetett közeli képet is készíteni. Az őrző-védő tevékenységet a kocsisok kutyái: Bundás és a Zsiga látta el. Koradélután hazazötyögtünk. Délután következett a kürtőskalács sütése kinn a szabadban a kert végében, a patakparton. Gabi néni és Terike néni, akik a konyhában segítettek és egy még ügyesebb helybéli néni – nagyon finom tésztát gyúrt és a receptet is elárulta, bemutatót tartottak hogyan kell parázson forgatni a kalácssütő rudakat.

Másnap már indultunk haza felé. Útközben megálltunk Szejkefürdőn Orbán Balázs sírjánál.
Megcsodáltuk a száz éves székely kapukat. Farkaslakán Tamási Áron sírjánál tisztelegtünk.

Korond következett, ahol a maradék aprópénzünkön frissen sült kürtőskalácsot vásárolhattunk. Királyhágónál még egyszer fotózhattunk, aztán már nemsokára meg is érkeztünk. Mindenkinek ajánlom, hogy látogasson el Erdélybe, mert ez a kis leírás halványan sem tudja visszaadni az ott látottakat. Nem is beszélve a mulatságos székely-viccekről. Amit személyesen kell meghallgatni egy ízesen beszélő igazi székelytől.

Major József 8. b

 vissza az életképekhez                vissza a navigáláshoz