Zajos Ernő bácsira emlékezünk…

Ernő bácsi a Felvidéken született. Általános és középiskoláinak elvégzése után került Magyarországra. A tanítóképzőt már Győrben végezte, mely után az ország több településén dolgozott. Emlékezetes éveket töltött Fehérvárcsurgón, de megfordult Móron és Nagykarácsonyban is.

A biológia-kémia tanári szak elvégzése után Budapestre került, és nálunk, az akkori Engels utcai Általános Iskolában tanított kémiát, majd lett „legendás” igazgatóhelyettes. Ernő bácsi indította el a kerületben a kémia tanulmányi versenyt. Az oktatás színvonalának emelését mindig szem előtt tartotta, ezért kapcsolatot keresett a Chinoin gyárral, ahová gyárlátogatásokat szervezett. A kémia szertár fejlesztéséhez a dorogi üveggyárhoz is talált utat. Tanításában mindig azt az elvet vallotta, hogy a kémiáról nem beszélni kell, hanem mutatni, mert csak akkor érthető és jegyezhető meg. Régi tanítványai a mai napig emlékeznek a rendszeresen szervezett szakköri foglalkozásaira, melyeket az iskolai szerény feltételek miatt Budán, a Villányi úton levő TIT székházban tartott.

Oktató és igazgatóhelyettesi tevékenysége mellett lelkes szervezője és lebonyolítója volt iskolánk nyári táborainak. Táborozók százai emlékeznek Gyenesdiásra, Eresztvényre, Agárdra… Örök ötletgazda, fáradhatatlan túrázó volt és lelkes dokumentálója az eseményeknek. Fotóalbumai végtelen precizitásról árulkodnak. Az iskolai élet minden eseményéről készített felvételeket, feljegyzéseket, melyeket saját rajzaival egészített ki.

A kirándulásokon, táborokban népművészeti tárgyakat gyűjtött. Lakása valóságos múzeum volt.

Az „engelszes” évek után tanított a Kassa utcai Iskolában, majd nyugdíjazásáig a Vörösmarty Iskolában.

Osztálytalálkozókon, nyugdíjas ünnepeinken, évfordulós rendezvényeinken a legutóbbi időkig fáradhatatlanul részt vett, emlékeivel mindig hozzájárult iskolánk hagyományainak megismeréséhez, fenntartásához.

Nyugdíjas éveiben sem pihent. Feldolgozta szülőfaluja, Hetény történetét, ahol díszpolgárrá is választották.

2009. december 12-én, 83 évesen távozott. Örök nyugalmat is e település temetőjében talál, szeretett felesége mellett.

Ernő bácsi!

Köszönjük, hogy néhány évet áldozott életéből iskolánknak.
Tanítványai, munkatársai nevében ígérjük:
emlékét megőrizzük.

2010. január 5.

Kerekes Elek

igazgató,

egykori tanítványa

Szeretett Ernő bácsink emlékére

Szomorúan értesültem drága tanárunk halálhíréről,
s köszönöm azoknak, akik közelről követték a sorsát.

Megdöbbentően keveset változott az évek alatt Ernő bácsi,
még utolsó napjaiban is mindenre emlékezett.

Remélem, hogy eleget találkozott velünk felnőtt korunkban is ahhoz,
hogy érezze: valóban életre szóló hatással volt ránk,
a diákjaira kiváló pedagógusként.

Ernő bácsival úgy érzem, hogy az én életem egy kedves,
szeretett darabja is kivonult ebből a világból.
Igazi veszteség ő.

Miklósné Erika
SZMK-képviselő,
volt tanítvány

 vissza az életképekhez                vissza a navigáláshoz