Elment a nemzet gulneres színésze

"Életének 93. évében kedden elhunyt Komlós Juci, a nemzet színésze, Jászai Mari-díjas és érdemes művész - jelentette szerdán a Nemzeti Színház.

Komlós Juci 1919. február 10-én született Szabadkán. Komlós Vilmos és Pintér Irma színművészek gyermeke, Komlós András színművész testvére. Pestszentlőrincen, az egykori Állami lakótelepen lakott és a Gulner Gyula utcai Általános Iskolában kezdte tanulmányait.

1935-ben végezte el Rózsahegyi Kálmán színészképző iskoláját, pályáját még abban az évben a Király Színházban kezdte. Játszott Szegeden, Miskolcon, az Operettszínházban, 1947 után a Művész, a Magyar Színházban, a Vidám Színpadon, 1957-től a József Attila, 1965-től a Thália Színházban.

Pályája kezdetén szubrett- és naivaszerepeket alakított, később kiváló karakterszínésznő lett. Játékát könnyedség, természetesség és érzelmi gazdagság jellemezte. A néma levente Ziliája, a Hamlet Ophéliája és a Koldusopera Pollyja, A szókimondó asszonyság Katája, a Légy jó mindhalálig Nyilas Misije, a Kaméliás hölgy Margitja volt.

Több filmben szerepelt, többek között a Semmelweisben, a Rokonokban, Az aranyemberben, a Mire megvénülünkben, a Különös házasságban, a Lányarcok tükörben című produkcióban, a Beszélőben és A megfelelő emberben. A Szomszédok című teleregényben Taki bácsi feleségeként az ország Lenke nénije lett.

Jászai Mari-díjjal 1957-ben tüntették ki, három évvel később érdemes művész címet kapott, 1998-ban beválasztották a Halhatatlanok Társulatának Örökös Tagjai közé. 2002 márciusában, Lukács Margit eltávozását követően a Nemzet Színésze cím birtokosa lett.

2004-től Pestszentlőrinc-Pestszentimre díszpolgára volt.

Férje a 2001-ben elhunyt Földessy Géza színész, színházi rendező volt, lányuk Földessy Margit színész, drámatanár. Komlós Juci búcsúztatására szűk családi és baráti körben kerül sor."

(az index.hu nekrológja)




33 éve írta az Engels Híradó:
KOMLÓS JUCI színművésznő

- A művésznő - úgy tudjuk - iskolánk tanulója volt. Szívesen emlékszik-e vissza erre az időre?
Valóban odajártam és hogyne emlékeznék szívesen kisiskolás koromra, a sok játékra, és már akkor is mindenem volt a színjáték!
A március 15-i ünnepélyen pártás magyar ruhában léptünk fel, verseket mondtam más rendezvényeken is. Szüleim azonban nem nagyon szerették, ha színházi terveimről beszéltem nekik.
- Hogyan sikerült a terveket megvalósítani?
Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába jártam. Ez a színészképzés fellegvára volt akkor. Utána szerepek sokasága következett, és színházak sokasága. Játszottam Nagyváradon. Szegeden. és elsorolni se lehetne egyhamar a városokat. Budapesten a Király színházban, a Művész színházban, a Fővárosi Operettszínházban, és az utóbbi időben a József Attila színházban. Egyik legemlékezetesebb szerep a mai Víg színházhoz fűződik. Akkor még Néphadsereg színháznak nevezték. Itt játszottam Rostand: Cyrano c. színművében Roxána szerepét.
 - Sokszor látjuk a művésznőt televízióban is. Mikor láthatjuk legközelebb?
Most kezdődtek meg Jókai Mór: Mire megvénülünk című regényéből  készült film próbái. Nagyon szeretem a Jókai regényeket, nagyon örülök a szerepnek is.
 - Hol láthatjuk még?
Szívesen mondok verset irodalmi műsorokban. És miután szóbeli meghívást kaptam, szeretnék ott lenni május 5-én a Rózsa Ferenc Művelődési Házban, az Engels utcai iskola 50. éves jubileumi műsorán. Addig keresek valami szép verset, amit az iskola mostani és régi tanulóinak elmondhatok. Az iskola fennállásának 50. évfordulója alkalmából sok sikert, békés boldog életet kívánok pedagógusainak, diákjainak.

forrás:

 

A művésznő
- valahányszor nyilatkozott, interjút adott -
mindig fontosnak tartotta, hogy megemlékezzen rólunk, iskolánkról.
 Nagy szeretettel beszélt a Gulnerről és azokról a boldog évekről, amiket itt töltött.
Így volt ez legutóbb februárban is, születésnapja alkalmából.

Bizonyságul álljanak itt 2002-es nagyon kedves sorai,
melyeket bejegyzett látogatásakor iskolánk emlékkönyvébe,
s melyeknél szebb jókívánságot nem is lehetne
megfogalmazni jelen és jövő diákjai számára:
 

Azzal a sugárzó kedvességgel és szeretettel őrizzük meg emlékezetünkben,
amit akkor is, és mindig kaptunk tőle - a színpadon, a képernyőn vagy a hétköznapi  életben is.
 

Juci néni, nyugodjon békében!



 


  vissza az életképekhez                vissza a navigáláshoz