***   2013. április 11. 16.40   ***   Utolsó frissítés: április 11. 20.00   ***

"Köztünk járt" józsef Attila a költészet napján

Április 11-én reggel a Kaláka együttes József Attila verssoraira írt
dalának hangjai indították a napot, a Költészet napját iskolánkban,
melyen Pádár Adrienn 8. a osztályos tanulónk köszöntötte
a gulnereseket az iskolarádió "hullámhosszán". Felhívta a figyelmet
a különleges nap jelentőségére, s invitálta az érdeklődő ráérőket
délutáni irodalmi óránkra művészeti tantermünkbe.
14 órakor a műsor felelős szerkesztője és háziasszonya,
Pirschenk Erika néni köszöntötte az egybegyűlteket.
Műsora Kerényi Eszter Lilla művészi fuvolajátékával indult,
majd Biliboc Bence szavalata után Erika néni méltatta
a jeles nap, a Költészet napja jelentőségét.
Ezt követően Eszter szavalt, majd Cseh Tamás: József Attila
című dala vezette be művésztanárunk, Frech' Gábor bácsi
30 perces irodalmi összeállítását és előadását a költő verseiből.
A szép számú közönség nagy tapssal hálálta meg Gábor bácsinak,
hogy megelevenítette, elhozta nekünk József Attilát,
valamint az igényes műsor-összeállítást a rendezőnek, Erika néninek,
akinek Költészet napi gondolatai itt következnek:

Ünnepi köszöntő a költészet napján

Költészetnapi megemlékezésünkön szeretettel köszöntöm a verskedvelő tanulókat, tanárokat, és a megjelent kedves vendégeket! Ma, a szép szó ünnepén József Attilára emlékezünk elsősorban. De ki is volt József Attila? A könnyen síró, könnyen nevető poéta, az ízig-vérig költő. Vérszerinti rokona a megszállottaknak, mindenkori mércéje az embernek, az emberségnek. Nem tehet róla, hogy születése pillanatában belső óráját úgy állította be a teremtő, hogy minden percet pillanatokra bontva élhessen át. A “való világ varázsainak mérnöke”, aki a végtelenséggel méretkezhetett, a mindenséggel azonosulhatott, és lett a század legnagyobb lírikusává ám mégis a szépség koldusává.

“Karóval jöttél, nem virággal,
feleseltél a másvilággal,
aranyat ígértél nagy zsákkal
anyádnak, és most itt csücsülsz,
mint fák tövén a bolondgomba
(így van rád, akinek van gondja),
be vagy zárva a hét toronyba
és már sosem menekülsz.
Tejfoggal kőbe mért haraptál?
Mért siettél, ha elmaradtál?
Mért nem éjszaka álmodtál?
Végre mi kellett volna, mondd?
Magadat mindig kitakartad,
Sebedet mindig elvakartad,
Híres vagy, hogyha ezt akartad.
S hány hét a világ? Te bolond!

Április 11-e a magyar költők ünnepnapja. De ki is a költő?

Isteni küldetésű jövendőmondó, a társadalom lelkiismerete, a csendesek szókimondója, hétköznapi ember? Vagy mindez együttvéve? Juhász Gyula szerint költő az, aki megállítja a mulandóság napját az égen. A bölcsek szerint a költő a mindenség adósa, aki a kamatot és a bírságot bánattal fizeti meg. A költő nem misztikus lény, akit néha olyan magasra emeltek, hogy alig lehetett látni az embert. Hanem olyan ember, akinek érzékeny lelke megsokszorozza a látást, így finom árnyalatokban is érzékeli az őt körülvevő világ minden rezdülését. Példát ad hitével, a teljességre való törekvésével. Olyan szeretetre tanít, amely tiszteletben tartja az emberi méltóságot: tiszta, megértő, együttérző, minden ember iránt nyitott a szeretetre.

Akik ma idejöttünk, már letettük hitünk zálogát a költészet mellett. A lelkünket ünneplőbe öltöztettük, hogy a szép szó befogadására alkalmassá legyünk. Hallgassuk meg együtt az ünnepi előadást!

Tehát: “Szállj költemény, szólj költemény

Mindenkihez külön-külön”.

Köszönjük Erika néninek a lélekemelő műsor összeállítását,
s szereplőinknek közreműködésüket, előadásaikat!






































 vissza az életképekhez                vissza a navigáláshoz