***   2013. május 23. 9.45   ***

2013-as Élményeink Kárpátalján

A tavalyi évben pályázatot írtunk a „Határtalanul” című programra, melyet iskolánk meg is nyert. Így jutottunk ki hetedik osztályos tanulóinkkal Kárpátaljára április 30. és május 3. között. Csodálatos négy napot töltöttünk együtt a varázslatos szépségű elcsatolt területen. Maximálisan elégedettek lehettünk a programkínálattal, a busszal és a sofőrök munkájával valamint házigazdáink vendégszeretetével. Sajnos a rendkívül rossz állapotban lévő utak miatt igen sokat tartózkodtunk a járművön, és nem sikerült minden tervezett látnivalóhoz megérkeznünk. Ennek ellenére mindenki sok-sok kellemes élménnyel gazdagodva érkezett haza.

Első nap reggel hét órakor indultunk az iskola elől, majd Hatvan közelében csatlakozott hozzánk Rita néni. A beregsurányi határnál alapos útlevél- és vámvizsgálat miatti hosszú várakozás után átértünk Asztélyba.

 Közben felvettük idegenvezetőnket, Bereczky Istvánt, akinek segítségével pénzt váltottunk, majd megtekintettük a közelben lévő Beregszász városának látnivalóit. Bementünk a múzeumba, megnéztük a katolikus és a református templomot, az egykori zsinagógát, az Illyés Gyula Színházat, a megyeházát, a Páva éttermet valamint Petőfi Sándor, Szent István és az afganisztáni katona szobrát.

Ezt követően jutottunk el Nagymuzsajba. Itt a helyi iskola tanárai és tanulói fogadtak minket. Közös futballmeccs után megtekintettük egymás prezentációit az oktatási intézményekről, és betekintést nyerhettünk a helyi színjátszó kör főpróbájába. Végül apró ajándékkal kedveskedtünk a muzsaji iskolának.

Este hét óra körül elénk jöttek házigazdáink, és mindenki elfoglalhatta szálláshelyét különböző családoknál, ahol finom vacsorával fogadtak.

Másnap korán keltünk, megreggeliztünk és nyolc órakor elindultunk Munkács várába. A gyönyörűen felújított erődben több órát töltöttünk, többek között megtekintettük a nemrégiben (újra) felállított Turulmadarat valamint Zrínyi Ilona és a gyermek Rákóczi Ferenc szobrát.

Innen Szolyva felé vitt utunk, ahol kisebb-nagyobb keringések után megtaláltuk a híres siratófalat, melyet a „málenkij robotra” elhurcoltak emlékére állítottak.

A kis kitérő után felhágtunk a Vereckei Emlékműhöz. A csodálatos látvány, a gyönyörű táj mindenkit lenyűgözött. Itt közösen elénekeltük a Himnuszt.

A sipoti vízeséshez, mely kb. 35 kilométerre van Vereckétől, majdnem két órát utaztunk. Olyan rossz állapotban vannak az utak, hogy nem lehetett ennél gyorsabban haladni. Az utolsó néhányszáz métert már csak gyalog lehetett megtenni, de megérte a fáradságot, különlegesen szép látványban volt részünk.

Közel négyórás buszozás után értünk vissza Nagymuzsajba családjainkhoz, ahol ismételten ízletes vacsorát fogyasztottunk el.

A harmadik napon megint hosszú út állt előttünk, nyolc órakor indultunk. A huszti várhegy aljába parkolt le a busz, innen egy rövid, de meredek út vitt fel a romokhoz. Kis szusszanás után a gyerekek elmondták kiselőadásaikat, majd közösen elszavaltuk Kölcsey Ferenc Huszt című epigrammáját. A romok közül kinézve láthattuk a Tiszát kanyarogni, messzebb pedig a Máramarosi bérceket. Felidéztük Petőfi Sándor A Tisza című versét is.

Bustyaháza irányába indultunk tovább, majd a Talabor folyó mentén felkanyarodtunk észak felé. Itt újból visszasírtuk a jó magyar utakat. Órákon keresztül csak lépésben tudtunk zötykölődni. Valamelyest azonban vígasztalt a táj szépsége. Alsókalocsán álltunk meg, ahol egy gyönyörű skanzent tekintettünk meg. Az idegenvezetőnk ajánlotta, hogy ez nagyobb és szebb, mint az ungvári. Nekem sokszor volt szerencsém látni ez utóbbit, és bizton állíthatom, hogy igaza volt Bereczky úrnak. Valóban csodálatos volt. Nemcsak faházakat, épületeket láthattunk, hanem technikai érdekességeket is, például gőzmozdonyt, sínautót, harckocsit.

Másfél óra múltán újabb zötykölődés várt ránk, meg sem álltunk a Felsőszinevér feletti parkolóig. Innen egy kellemes séta vezetett fel a tóig. Sajnos, csak alig egy óránk maradt gyönyörködni a festői szépségű környezetben, indulni kellett vissza.

Még tervbe volt véve Nagyszőlős belvárosának megtekintése, megnéztük volna a tiszaújlaki Turulmadarat és a csetfalvai református templomot is, de ezekre már nem maradt idő, így is koromsötét este, jóval kilenc óra után érkeztünk meg szállásunkra.

Az utolsó nap is nagyon mozgalmas volt. Korán reggel indultunk Ungvárra, sétáltunk az Ung folyó partján, a belvárosban, megnéztük a várat, a zsinagógát, a katolikus templomot, az ortodox székesegyházat és a Múzeum Kávézó különböző tárgyait is megszemlélhettük egy üdítő mellett.

Innen Munkácsra vitt utunk. Most nem a várat, hanem a belvárost néztük meg, a megyeházát, a színházat, Munkácsy Mihály és a kéményseprő szobrait, a siratófalat valamint a művészeti iskolát.

Végezetül visszamentünk Nagymuzsajba, ahol idegenvezetőnk, Bereczky István megvendégelt bennünket egy közösen elkészített, bográcsban főtt paprikás krumplival. A finom, kései ebéd után, fél öt körül indultunk haza Budapestre. A határon meglepően gyorsan átkeltünk, este tíz órára értünk az iskola elé.

Úgy gondolom, jól sikerült ez a négy nap, mindenki nagyon jól érezte magát, sok szépet láttunk és tanultunk. Sajnos nem tudtunk minden programot teljesíteni, mert nemcsak az idő volt kevés, hanem még a szinte járhatatlanul rossz utak is akadályokat görgettek elénk. A jövőben erre is gondolni kell. Köszönöm, hogy részt vehettem a kiránduláson.

Frech Gábor
 

...
***   2013. június 6. 22.15   ***

TÉMANAPOT RENDEZTÜNK

A NEMZETI ÖSSZETARTOZÁS NAPJÁN

A Nemzeti Összetartozás Napján rendezett emlékműsorunkat a Himnusz után a Trianoni események történelmi hátterét elemeztük. A verses-zenés összeállítást Sajó Sándor Magyarnak lenni című verse nyitotta, majd felcsendültek az Este a székelyeknél című halhatatlan és örök zenemű hangjai. Ezt követte egy csodálatos és szívhez szóló költemény, melynek címe: Üzenet haza. A műsorban, melyben iskolánk 7. évfolyama szerepelt, elhangzott még Babits Mihály és Dsida Jenő költeménye is, melyek a hazáról és nemzetről szólnak, és meghallgattuk a Psalmus Hungaricus trombitaszólóját. Utolsóként a Székely himnusz. Csendült fel. A megemlékezés után az iskolai néptánccsoport bemutatója következett, melyben először Dunántúli játékokat és táncokat mutattak be tanulóink, majd Moldvai körtáncokat láthattunk. Az előadáson a táncos lányok azokat a szoknyákat és kötényeket viselték, melyeket a pályázati támogatásból vásároltunk. A Határtalanul! pályázat által támogatott kárpátaljai tanulmányi kirándulásról egy prezentációt tekinthetett meg a nagyérdemű. Az előadás záró szenzációja az 5. évfolyamosok színdarabja, A Pál utcai fiúk volt, melyben Gábor bácsi fantasztikus produkcióját is megcsodálhattuk. Minden tanuló kitett magáért, méltón emlékeztünk meg a határontúli magyarok sorsáról.

Zsámboki Rita

 vissza az életképekhez                vissza a navigáláshoz