*** 2014. május 14. 12.30 *** frissítve: május 26. 14.45 ***
HETEDIKESEINKKEL HATÁRTALANUL ERDÉLYBEN
Erdély gyöngyszemei
2014. április 28. 29. 30.
Úti beszámoló
Az előző tanévben iskolánk hetedikesei
Kárpátaljára látogathattak el a Határtalanul pályázati programnak köszönhetően.
Az utazás hagyományteremtő lett, mert a 2013-2014-es tanévben újra útra keltek
az időközben hetedik évfolyamba lépők a határainkon túlra.
Az utazás előkészületei 2013 februárjában kezdődtek az igényfelméréssel és a
pályázat benyújtásával, majd júniusban kiderült, hogy a Gulner Gyula Általános
Iskola tanulói 485.000 Ft-ot kapnak az Erdély gyöngyszemei tanulmányi
kiránduláshoz az Emberi Erőforrások Támogatáskezelőtől, így 2014-ben is részt
vehetünk a Határtalanul programban.
A háromnapos kirándulás úti célja: Nagyvárad, Bánffyhunyad, Kolozsvár, Torda,
Torockó, Nagyenyed, Gyulafehérvár, Vajdahunyad, Déva, Világos és Arad volt.
Az előkészítő órákon a húsz útra készülő tanuló sok ismeretet szerzett Erdély
történelmével, irodalmi életével, földrajzával és természeti adottságaival
kapcsolatban. Vetélkedőt szerveztünk, adományt gyűjtöttünk a vendéglátóinknak és
kiselőadásokat készítettünk.
Majd április 28-án felvirradt a várva várt
nap, az utazásunk napja. Kora hajnalban indultunk. Hosszú volt az út, de a jó
társaságnak (és a szórakoztatóelektronikai eszközöknek) köszönhetően gyorsan
telt az idő. Kilenc óra körül keltünk át Magyarország határán és a történelmi
Partium területére lépve megkezdődött barangolásunk a legendákkal át- meg
átszőtt tájakon. Az elénk táruló fenséges látvány megértette velünk Tamási Áron
üzenetét: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.”
Utazásunk során az első megállónk Szent László városa, Nagyvárad volt. Itt
csatlakozott hozzánk aranytorkú idegenvezetőnk, Lovász Attila, aki emberi
értékei és tudása miatt is példaképül állítható a diákok elé. Megtekintettük a
Székesegyházat, sétáltunk a Sebes-Körös partján és gyönyörködtünk a belváros
épületeiben. A város jelképe, a szecessziós stílusban épült Sas Palota színes
üvegablakaival sokunk csodálatát elnyerte. A „Pece-parti Párizs” híres szülöttei
Nagysándor József, az aradi vértanúk egyike; Szigligeti Ede, színész. Itt élt és
alkotott a XX. század elején Ady Endre és Juhász Gyula. Nekik is köszönhető,
hogy a város a korszakban az irodalmi élet csomópontjává vált. 1908-ban itt
készült a Holnap antológia, melyet sokan a modern magyar irodalom
kiindulópontjának tekintenek.
Láttuk Nagysándor József emléktábláját a szülőháza falán, felkerestük az Ady Emlékházat, a színház szomszédságában pedig felismertük - a képről már ismerős – hajdani szépségében pompázó EMKE kávéházat, ahol Ady először találkozott Léda asszonnyal és ahol a Holnap gondolata is megszületett. A sétálóutcán leülhettünk a magyar irodalom bronzba foglalt nagyjainak asztalához.
Utunk a Király-hágón keresztül Erdély területén folytatódott tovább. Bánffyhunyadon, Kalotaszeg fővárosában megtekintettük a XIII. században épült festett kazettás mennyezetéről híres református templomot és a kertjében található Magyar Hősök emlékkövét.
Kolozsvár volt az első nap végállomása. Először a több évszázados múlttal rendelkező Házsongárdi temetőben sétáltunk, és megemlékeztünk az itt nyugvó híres magyarokra: Kós Károlyra, Dsida Jenőre, Kriza Jánosra. Mátyás király és Bocskai István szülővárosának leghíresebb műemléke a Szent Mihály templom Fadrusz János Mátyás-szobrával. Ezt a helyszínt az éjszakai történelemóra tette számunkra még emlékezetesebbé.
A Szent Kamill Szeretetotthonban eltöltött éjszaka után, kedden délelőtt Tordán megtekintettük a sóbányát. Érdekes élmény volt a Föld gyomrában a sokemeletnyi mélységet megtapasztalni. Hideg, sötétség, ugyanakkor jó levegő és szórakozási lehetőségek jellemezték ezt a helyet.
A Székelykő lábánál található Torockóra mindannyian nagyon kíváncsiak voltunk, hiszen a település nevezetes jellegzetes házairól és népviseletéről, és megjegyeztük, hogy itt – az év egy bizonyos szakaszában – kétszer kel fel a nap. Meglátogattuk a helyi 420 éves Sebes Pál Általános Iskolát, majd megcsodáltuk a hagyományos népi viselet darabjait és a festett bútorokat a Néprajzi Múzeumban.
A következő állomásunk Nagyenyed volt. Útközben felelevenítettük Jókai Mór A nagyenyedi két fűzfa című novella cselekményét. A híres Bethlen Kollégium diákjaival egy kosárlabda-mérkőzésen mértük össze tehetségünket. Ellenfeleink elszántsága a labancokkal szemben is eredményre vezetett volna, mint regénybeli elődeiknek háromszáz évvel korábban.
Nemsokára Gyulafehérvárra érkeztünk. Sétáltunk a vár falai között, felkerestük az Érseki Székesegyházat, az erdélyi fejedelmek temetkezési helyét, ahol megkoszorúztuk a Hunyadi-család síremlékét.
Utazásunk második napja Csernakeresztúron ért véget. Házigazdáink megható vendégszeretettel és finom ételekkel fogadtak bennünket, majd éjszakába hajló beszélgetés során élménybeszámolót tartottunk a nap történéseiről.
A harmadik nap reggelén felkerestük Vajdahunyad várát, a Hunyadi család birtokainak központját. Itt kipróbálhattuk a középkori fegyvereket és kínzóeszközöket.
Déván meglátogattuk a Böjte Csaba által alapított Szent Ferenc Árvaházat, és átadtuk az itthon összegyűjtött sok-sok ajándékot. Mindannyian érezhettük, hogy mennyire igaz az alapítvány jelmondata: „Jónak lenni jó.” Hazafelé indulva megálltunk „magos Déva vára” lábánál és megnéztük a Magna Kúriát is.
A buszon a borús idő ellenére a szabadságharc indulóit énekeltük, majd Világosra érkezve megnéztük a kastélyt, ahol aláírták az 1849-es szabadságharc megadásáról szóló dokumentumot, végül utazásunk utolsó állomására, Aradra érkeztünk. Itt koszorút helyeztünk el a Szabadság emlékművön.
A három élményben gazdag nap után idegenvezetőnk verssel búcsúzott tőlünk, mi pedig azzal a reménnyel köszöntünk el tőle, hogy nemsokára újra találkozunk, hiszen megígérte: ha Budapesten jár, felkeres bennünket. Örömmel várjuk a találkozást.
Május 30-án, szerdán este kilenc óra körül parkolt le buszunk az iskola előtt, s ezzel véget ért a kaland.
A kísérő tanárok: Pirschenk Erika
és Kovács Beáta
A hetedikesek élménybeszámolóiból:
„Már az indulás előtti napon izgultam,
ezért nehezen aludtam el. Hajnali háromkor keltem, s ebben az az érdekes, hogy
soha nem keltem ilyen korán. Nagyon vártam a kirándulást, mert még nem jártam
Erdélyben. Most már tudom, hogy egy csodálatos vidék. Nagyon kedves emberekkel
ismerkedtünk meg, köztük az idegenvezetőnkkel, Attilával,- aki nagyon érdekes és
fontos dolgokat mesélt nekünk- és a vendéglátóinkkal.
Fáradtan, de boldogan éltük meg az utazást. Szívesen visszamennék, mert
fantasztikusan éreztem magam.”
Mihalidesz Melissza
„Az utazásnak megvolt a hangulata és a
maga varázsa. Ha lehetne, visszamennék egy időgéppel, és mindent újra megnéznék
és átélnék. Talán ami a legjobban megfogott az az első nap estéje volt.
Kolozsvár volt az utolsó állomás, egyben a szállásunk helye. Este elmentünk
sétálni a városba, és megnéztük Mátyás király szobrát és szülőházát, majd az a
gyönyörű park következett a szép szökőkúttal.
Ami pedig a legeslegjobban tetszett, az a Fellegvár. Igaz egy picit sokat
kellett sétálni, de megérte a látvány. Ahogy lenéztünk a fényekkel teli városra
egyszerre csapott meg az esti hűvös szél. Ez annyira jó volt. Bármikor
visszamennék.”
Horváth Réta
„ Nekem a Tordai sóbányába tett
látogatásunk tetszett a legjobban. A sóbánya egy hosszú folyosóval kezdődött.
Majd láthattuk, hogy milyen szerkezettel vitték fel a sót a felszínre. Egy
erkélynél bele lehetett kiabálni a tárnába. Az idegenvezetőnktől megtudtuk, hogy
a hang tizenhatszor verődik vissza a falakról, azaz tizenhat visszhangot lehet
hallani… Ahogy lementünk egy szintet, elképesztő látvány tárult elénk. Az óriási
tárna felülről még tágasabbnak látszott… lementünk tizenhárom emeletet, s
kaptunk egy kis szabadidőt, hogy körülnézhessünk.
Volt, aki felnőtt kísérettel csónakázott, volt aki felszállt az óriáskerékre és
a tetejéről fényképezett.
Utána felmentünk a lépcsőkön, kisétáltunk a buszig, majd egy újabb gyönyörű
helyszín felfedezésére indultunk. Torockó következett, ahol mindig kétszer kel a
nap.
Grinácz Anna
Egy rövidített beszámolót
kerületünk portálja is közzétett:
vissza az életképekhez vissza a navigáláshoz