***   2014. június 13. 19.40   ***   frissítve: június 14. 13.55   ***

Elbúcsúztattuk ballagóinkat

„Töröld le könnyedet.
Kisírt szemedben mosoly legyen és derű,
Minden nap kezdődik valami,
valami nagyszerű, valami gyönyörű.”
Nagy László

Kedves ballagó 8. osztályosok, kedves vendégeink!

Íme, hát elérkezett ez a pillanat, amire az elmúlt néhány napban mindannyian nagyon vártatok – négyszemközt megsúgom nektek, nekünk is eszünkbe jutott ez párszor. A múlt héten, amikor nevelőitektől elbúcsúztatok, sok minden felötlött rólatok. Természetesen az itt eltöltött nyolc év sok nyomot hagyott – jót is, de az igazsághoz hozzá tartozik, problémákkal terheset is. Ilyenkor, a búcsú idején persze törekedni kell arra, hogy elsősorban a pozitív emlékek törjenek elő. Ha végiggondoljátok az elmúlt évek eseményeit, órákig sorolhatnátok azokat az emlékeket, melyeket szívesen visztek tovább magatokkal. Ne szégyelljétek ezeket, ne próbáljátok nem megtörténné tenni az elmúlt évek pozitív történéseit! Szükségetek van ezekre a megerősítésekre.
A két osztály közössége magától értetődően különböző utat járt be, de egy valamiben közös a sorsotok: lassan emlékké halványulnak az általános iskolai évek. Gondoljatok vissza ezekre és értékeljétek a megfelelő módon mindazt, amit itt kaptatok. Most többen is lehetnek közöttetek olyanok, akik erős felszabadultsággal veszik tudomásul, hogy túl vannak egy megpróbáltatáson, de higgyétek el, az igazi akadályok, a lényeges problémák megoldásai csak ezután következnek. Szerencsére nagyon sokan vannak soraitokban, akik tisztes helytállással, tudatosan készültek középiskolai éveikre. Nekik azt kívánom, hogy folytassák töretlen lendülettel tanulmányaikat, ne csalatkozzanak választásukban. Akik megtették kötelességüket, de nem nagyon szakadtak meg a napi feladatok teljesítésében, nos, nekik az eddigieknél több akaratot kívánok, mert az évek rohannak, ha mindig csak a többiek után kullogtok, az igazi pályaválasztásnál könnyen pályán kívül maradtok.
Néhányan még némi szorongással várhatják a ma délutáni osztályozó értekezlet eredményét – vajon hogyan tovább? Azt gondolom, semmi olyan elvetemülten nehéz, megoldhatatlan feladat elé nem állítottunk senkit, amit tisztességes, átlagos feladatvégzéssel nem lehetne, lehetett volna teljesíteni. Erre a helyzetre nagyon sok magyar közmondás juthat eszünkbe, gondolhatok az „adjon Isten – fogadd Isten”, az „ágy – és az álom” szófordulatokra.
Ez a nap azonban mégis az ünnep és a köszönet hangulatában teljen! Ünnep, hiszen rokonok, ismerősök hada kísért el titeket itteni utolsó óráitokra. Ünnep, mert mindenkinek van több-kevesebb ünnepelni valója. Ünnep, mert lehet – sőt valószínű, hogy utoljára vagytok ennyire együtt. Ünnep, mert itt létetekkel ünneppé varázsoljátok ezeket a perceket.
Az ünneplés mellett ne feledkezzetek meg a köszönet – bízom benne a szívből jövő köszönet pillanatairól sem.
Első sorban családotoknak, szüleiteknek jár a köszönet, mert gondoskodásukkal, aggódásaikkal mindvégig mellettetek voltak. Örültek örömeiteknek, sikereiteknek, gondolatban együtt szurkoltak a dolgozatok megírásakor (persze, ha egyáltalán tudtak ezekről!), gondjaitok megoldásában mellettetek voltak (persze, ha beavattátok őket ezekbe!). Ahogy elhagyjátok a gyermekkort, a kamaszkort, rá fogtok jönni, hogy jó lett volna még több segítséget kérni szüleitektől, akik sokszor fájó szívvel vették tudomásul, nem mindig őket tartjátok az első számú támasznak.
Kedves Szülők! Én most itt egy kicsit gyermekeik helyett is köszönöm fáradozásaikat, és kérem Önöket, tartsanak ki türelemmel, legyenek készenlétben a következő, biztosan nem könnyebb néhány évben.
Köszönöm az iskola valamennyi dolgozójának – osztályfőnökeiteknek, tanítóitoknak, tanáraitoknak, az irodán, a konyhán dolgozóknak, valamennyi takarítónak, karbantartónak –, hogy gondoskodásukkal támogatták, irányították lépteiteket az iskolában és, hogy ha kellett nyesegették a vadhajtásokat.

Nehéz ilyenkor egy igazgató dolga, hiszen bölcsességeket várnak el tőle.
Útravaló gondolatokat, olyan igazságot, melyre vissza lehet emlékezni, mely irányt mutat.
Az irányt egyre inkább magatok határozzátok meg, az utat a család,
a remélhetőleg jól megválasztott barátok társaságában egyedül fogjátok bejárni!
Ehhez kívánok Nektek sok erőt, egészséget, és tisztes helytállást.
Ne felejtsétek: ha őszinte szándékkal jöttök, ide mindig hazajöhettek.
Végezetül Seneca gondolatával bocsátom útjára az évfolyamot:
„Bármit teszel, megfontoltan tedd és gondolj a következményekre!”

Kerekes Elek igazgató

8. a osztály -  Dugmonits Csilla Mária osztályfőnök

8. b osztály -  Zsámboki Rita osztályfőnök

 vissza az életképekhez                vissza a navigáláshoz