Kicsi a világ! - mondhattuk. Ernő bácsi rokonai Pestszentlőrincen éltek,
iskolánktól nem messze, amíg a közelmúltban Gyálra nem költöztek.
A tájházban egy berendezett osztályterem állít emléket
a magyar nyelvű oktatásnak, s kiváló tanítóiknak.
Vendéglátóink kedves ajándékokkal búcsúztak:
egy képet kaptunk, s egy falat útravalót tőlük.
A Községi Hivatal kiállítótermében elsőként tekinthettük meg
- a 0. napon - a május elsején nyitó nosztalgia kiállítást.
Ezen a helyi közösség által összeadott rádió- és TV-készülékek,
orsós- és kazettás magnetofonok, diavetítők, lemezjátszók,
33-as, 45-ös és 78-as hanglemezek sorakoztak, felidézve
az elmúlt 60 esztendő technikatörténeti és kulturális emlékeit.
Majd autóbuszunkkal Zselízre indultunk tovább.
Programunk a Schubert Házban kezdődött, ahol Pável Polka múzeumvezető,
helytörténész fogadott és kalauzolt bennünket kiváló humorral, magyar nyelven.
Pali bácsi - aki a Magyar Kultúra Lovagja is - átvitt minket
a felújítás alatt álló Esterházy Kastélyba, ahol további érdekességeket
mesélt a család és a zeneszerző kapcsolatáról, alkotóéveiről.
Úton Párkány felé már Nána előtt elénk tárult
az esztergomi bazilika monumentális épületének képe.
Párkány belvárosában ért véget HATÁRTALANUL-utazásunk,
ahol a sétálóutcában kapott egy kis szabadidőt a csapat.
Zárásként a Dunaparthoz sétáltunk, s hazatekintettünk
a magyar történelem két emblematikus épületére,
a főszékesegyházra s a várra.
S a hídra, ami jelképesen és valóságosan is összeköt...
...s ami torzóként évtizedekig a szétszakítottság jelképe volt,...
...s melyen napjainkban jelképessé vált az államhatár,
mint az Európai Unió egyik belső határa,
melyen mi is megállás nélkül kelhettünk át.
Második utazásunkon ismét csodás tájakon jártunk,
s kedves magyar emberekkel találkoztunk, akik szeretettel
fogadtak bennünket, s a szülőföldhöz hűséges büszkeséggel
osztották meg velünk múltuk emlékeit. Köszönjük nekik!
Vágó Marcell 7. a:
Sok érdekességet láttunk, például egy szép tájházat,
de sétálhattunk Párkány felejthetetlen utcáin is.
Azt pedig már meg sem kell említenem, hogy megint
egy hasonlóan jó társasággal voltunk, mint az első
HATÁRTALANUL kirándulásunkon.
