***   2015. június 13. 18.00   ***

 ELBALLAGTATTUK NYOLCADIKOSAINKAT

Június 13-án rendeztük ballagási ünnepségünket,
melyen ballagó diákjaink elköszöntek iskolánktól,
s hetedik évfolyamunk pedig ünnepi műsorral
búcsúztatta nyolcadikosainkat.

Ünnepélyünkön Elek bácsi igazgatói beszédben vonta meg
ballagóink gulneresként töltött éveinek mérlegét,
s fejezte ki jókívánságait:

Kedves Ballagó nyolcadikosok! Tisztelt vendégeink!

„Életünk egy olyan mondat, amit nem mi kezdünk, nem mi fejezünk be: mégis rólunk szól.” – írta Kolozsvári Grandpierre Emil. Mindannyian átérezhetjük e gondolat súlyát. A búcsúzó nyolcadikosok, Ti talán még inkább magatokénak vallhatjátok ezt az érzést, hiszen az elmúlt napokban is, de ma mindenképpen az élet mondata leginkább rólatok szólt.
Végigvonulva az iskola helyiségein kinek több, kinek kevesebb élményteli gondolata támadhatott – de higgyétek el, az itt maradó tanulók, kollégák között is megfogalmazódtak kellemes, és valljuk be kevésbé kellemes emlékek is.

Az általános iskola többségetek számára a kiegyensúlyozottságot, az elfogadható terhelést, az elérhető tudást jelentette, amire reményeink szerint támaszkodhattok majd a középiskolában. Számotokra a váltás sokkal könnyebb lesz, hiszen hozzászoktatok a folyamatos, céltudatos munkavégzéshez. Ők biztosan megfogadták a 7. teremben olvasható gondolatot: „A tanítók kinyitják az ajtót, de bemenned neked kell!” Többségetek igyekezett megtalálni a nyitott ajtót, nagyon sokan be is léptetek a tudást, az ismereteket, eljövendő tanulmányaitokat segítő eszköztárat tartalmazó jelképes terembe.

Az igazsághoz – ami persze hol az egyik, hol a másik oldalról mindig megkérdőjelezhető – hozzátartozik, hogy mint mindenhol, nálunk is akadnak olyanok, akik finoman fogalmazva nem mindig voltak a helyzet magaslatán. Nekik egészen biztos, hogy lényegesen nagyobb erőfeszítéseket kell tenniük, ha életük mondatát pozitívan szeretnék folytatni. Márpedig nekik is tiszta szívből kívánom: Maradj, maradjatok talpon!

Az előttetek álló problémák – mert lesznek, erre fel kell készülnötök – elhárítása soha ne akadályozzon meg benneteket abban, hogy elzárkózzatok a segítő család, a jó szándékú barátok, ismerősök támogatásának elfogadásában. A segítség elfogadása nem gyengeség, inkább bölcsesség, mert ne gondoljátok soha azt, hogy biztosan okosabbak vagytok másoknál. Arról se feledkezzetek meg, hogy amikor lehetőségetek van rá, adjatok ti segítséget – lehetőleg önzetlenül, mert ez igazi boldogságot jelent.

A boldogságról egyébként Marcus Aurelius gondolatát szeretném figyelmetekbe ajánlani:
„Az, hogy milyen boldog az ember élete, gondolatainak milyenségén múlik: tehát ügyelj erre, és vigyázz, hogy ne fogadj be olyan gondolatokat, melyek nem felelnek meg az erkölcs és a tisztességes jellem szabályainak.”

Erkölcs és tisztességes jellem. Micsoda magasztos kifejezések, pedig ha nem hatják át mindennapjainkat, akkor konfliktust konfliktus hátára halmozunk, s ez az álmoskönyvek szerint nem jelent semmi jót!

Kedves Szülők, Tisztelt Hozzátartozók!

Köszönöm Önöknek, hogy elkísérték gyermekeiket eddigi életük talán leginkább várt eseményére. Köszönöm a megtiszteltetést, hogy néhány éve iskolánkat választották, remélem, hogy beváltottuk a reményeiket. Néhányan most biztosan tudnának ellenpéldát is sorolni, de őszintén mondom: minden tanulónak rendelkezésre állt az általa megcélzandó tudás megszerzésének lehetősége. Kérem Önöket, gyermekeikben egyelőre ne az önálló életet élő, saját sorsáért felelősséggel tartozó személyiséget lássák, hanem a támogatandó, az élet csapdáinak elkerülését tanuló fiatalt.

Kedves Kollégák!

Évről-évre minden évfolyam ballagásánál, mint az iskola vezetője, tisztelettel köszönöm azt a munkát, amivel hozzájárultatok tanítványaitok haladásához. Nem mindig volt ez könnyű feladat, sokszor nem találkozott az értékelési rendszer a tanulói, szülői elvárással. Egy dologban biztos vagyok: soha senki nem akart szándékosan rosszat egyetlen tanulónak sem, még ha ők ezt természetesen nem így gondolták.
Az évek alatt a ballagó osztályokkal rengeteg pozitív élmény, sikeres kirándulás, jól megvalósított program színesítette közös munkátokat. Adjon ez erőt a további nevelői munkátokhoz! Kis túlzással: ne feledjétek, hogy ami nem pusztít el, az megerősít!
A ballagók nevében is köszönöm az iskola összes dolgozójának, a titkárságon, az ebédlőben, a helyiségek takarításában, a karbantartásban részt vevőknek, hogy áldozatos tevékenységükkel segítették a tanulók mindennapjait.

Kedves Ballagók!
Kaptam tegnap tőletek egy búcsúval kapcsolatos Leonard Da Ung gondolatot:
„Találkozás és búcsúzás,
Az élet ennyi csak,
Valaki jön, valaki megy
S az emlék megmarad.”

Induljatok! Vigyétek el iskolánk hírét a nagyvilágba, de ne feledkezzetek meg egymásról, ha már nem is lesztek együtt. Mi jó szívvel gondolunk rátok, nem feledjük a verseket, amit mondtatok, az énekeket, a táncokat, a színházi előadásokat, a kirándulásokat, a versenyeket. Higgyétek el, Ti is beírtátok magatokat a Gulner Iskola nagy emlékkönyvébe. Ha szükség van ránk, vagy egyszerűen csak kíváncsiak vagytok ránk, vagy meg akarjátok velünk osztani örömeiteket, megtaláltok bennünket. Jó egészséget és sikeres utat kívánok.

Hagyományainknak megfelelően a nevelőtestület két nyolcadik osztályos tanulónak több éves kitűnő tanulmányi eredményéért és példamutató magatartásáért Emlékplakettet adományoz. Ebben az évben a 8. a osztályból Mihalidesz Melissza, a 8. b osztályból Grinácz Anna kap emlékplakettet.

Végezetül a Meditáció a 72. zsoltárhoz szavaival bocsátalak útra benneteket, kívánom, hogy további életetek ezek alapján folyjon:
„Életünk termése szolgálja hazánk dicsőségét!
Mi vagyunk az aranyló, hullámzó búzatábla, mi vagyunk az eljövendő ország magvetése.
S szeretnénk részeseivé lenni annak a világnak, amelyet betölt nemzetünk dicsősége.”
Viszontlátásra!

  vissza az életképekhez                vissza a navigáláshoz